Robert Capa, Friedmann Endre Ernő néven, Budapesten született 1913. október 22-én egy zsidó polgári család második fiúgyermekeként. Gimnáziumi tanulmányai után Berlinbe távozott, miután a Horthy-rendszerrel összetűzésbe került bizonyos utcai tüntetések alkalmával. Németországban került közel a fényképészethez. Első sikerét a Koppenhágában előadást tartó Lev Trockijról készített képei jelentették számára. Hitler hamarosan bekövetkező hatalomra jutása miatt Németországot is el kellett hagynia, ezután Párizsban tartózkodott, ahol több meghatározó személyiséggel is ismeretséget kötött.
A Spanyol polgárháborúról készült tudósításai hozták el számára az igazi hírnevet. A milicista halálát megörökítő fényképe a világ legismertebb felvételeinek egyike. (Az utólagos kutatások szerint Federico Borell Garcia-nak hívták a milicistát, aki más, kiállított felvételen is látható.) A polgárháború Capa számára személyes tragédiát is hozott: nagy szerelme és munkatársa Gerda Taró életét vesztette. A gyászoló Capa munkájába menekült: a távol-keletre utazott a Japán-Kínai háborúról tudósítani, majd visszatért Spanyolországba, ahol a háborús menekültekről készített fotósorozatokat. Párizs náci elfoglalása és London bombázása után az akkor még mindig magyar állampolgárságú Capa New Yorkba utazott.
A II. világháború eseményeiről egyedülálló módon közvetlenül tudósított, mindenütt az első vonalban tartva a katonákkal. A harcosok körében is nagy népszerűségnek és elismerésnek örvendett, egy idő után szinte már kabalának tekintették, mondván, ha ő ott van, akkor nem érheti őket semmi baj. A babonának némi jogalapot szolgáltatott az, hogy Capa mindig az események sűrűjében forgolódott. Dokumentálta az észak-afrikai hadműveleteket, a szicíliai és dél-olaszországi eseményeket és a híres normandiai partra szállást. Együtt ugrott a 17. ejtőernyős hadosztály katonáival a holland határ közeli frontszakaszon, a levegőben fényképezve és ott volt Lipcsében a német orvlövészek elleni harcokban. Ekkor készítette el fotósorozatát a „háború utolsó áldozatáról", amelyben az egyik felvételen még a célzó katonát látjuk, a másikon pedig már a földön heverő élettelen testét, ahogy a mellette levő vértócsán csillan a fény.
A világháború után Amerikában élt, megfordult Hollywoodban is, majd két társával megalapította a híres fotóügynökségét, a Magnumot. 1948-ban Izraelbe utazott, hogy fényképeket készítsen arról, ahogy David Ben-Gurion kikiáltja a független Izrael Államot. Az emiatt indított I. arab háború azonnali kirobbanása miatt maradt és újra fényképezett.
